Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Szülőföldtől szülőföldig

rétjeim eldobva tetves rongyok Lemálltak rólam a gyolcsok szándék szülőföld halál minden amiben látható voltam Csak kezed érzi hogy vagyok Te&tből kihúzott végső suhintás Hull rám a kék mázas égből nagy cseppekben az ecet Ül Jób a szenvedés falai között idegenként teste gödrében s átragyog rajta egy éneklő halott (Milyen messzire kellett jönnöd hogy meglásd magad e tátott kőben s rátalálj egy új befelé táguló tájra Ach, áno, si to ty. Vieš, odkiaľ ideš. Vieš, ako sa voláš. A to je všetko. Slza čistoty na tmavej tvári prázdna dookola. Málo, či veľa? Čo odpovieš? 2e deti pred usnutím špičkami prstov aspoň chcú sa dotknúť matkinho tela.* Szülőföldjük egyetlen ujj hegy s az álmodás a valóságuk) (Érintések, 1972) * Óh, igen, te vagy az. Tudod, honnan jössz. Tudod, hogy hívnak. S ez minden. A környező űr arcán a tisztaság könnycsepp. Sok ez, vagy kevés? Mi a válaszod? Az, hogy a gyermekek elalvás előtt legalább ujjuk hegyével akarják anyjuk testét érinteni. 281