Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tőzsér Árpád - Szégyen

Ä Érzékszerveim elcsavarognak, s itt hagynak csúfnak, ítéletem szálas húsából a fogalmak csontként kicsúsznak. Elromlott bennem a világ rendje, a szörnyű csendü őstengerekből induló élet, csatát vesztettek bennem az algák, a csupa bendő puhányok, férgek. A betegségem százmillió év szégyene, csődje. Megyek az utcán, kénsárga gépek törnek rám bőgve. Eres homlokkal menekülök, futok, vár az ágy otthon. Lefekszem, s morgom gyötört állatként szégyenem, gondom. (Kettős űrben, 1967) 275