Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Rácz Olivér - Titkor pör iratt

M: Titkos pör iratt a^on sessiorul midőn Fő deák a z nemes Város s^íne elejbe idéztetett I. számú mentség Szénnel, ecsettel, temperával kezdtem, de tudtam, a kép még végezetlen : bár messze száll a messzi, szép igézet, és messze járt az is, kit megidéztek. 1. számú védekezés Jó itt a dombtetőn. Belátni itt a múltba és a szívbe: Forgách Simon dandárja onnan vágtatott - innen pedig: lelátni Dél felé. Az Akasztóhegyen már lépeget az alkony. (A Hernád vizén egy sajka ring a parton. Daliák voltunk akkor még mind a ketten, jó Főbíró uram, és hittünk is, hitetlen.) 2. számú mentség Tudtam - csak szólni kell, és zeng a régi húr. Vörösfenyők tobzán még annyi, annyi dal van. A fődeák mereng, s a dombtetőn, a dalban bolondos kis csodák susogtak. Kis semmiség - hiszen még ősz se szállt. (De fáradt volt és nyugtalan a nyár; olyan, mint akkor, azon a régi nyáron : Torna felől indult egy zöld batár, arany ömlött alá a régi váron, és döcögött a négy vasalt kerék, s mikor a város erdejéhez ért, 242