Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Előszó helyett. Költészet és korszerűség

Ä Arról, hogy hitünk teremjen csodát, s a sorsok sorsa védve védje meg a szabad népnek új, szabad jogát: a munkát és a hét művészetet. (Rácz Olivér: Újkori óda Janus Pannoniushoz) Harminc év költészete számunkra egy kissé történelem is. Olyan költészet, mely a kor kézjegyét magán viselve nemzedékről nemzedékre megújul. Eredményeink azt bizonyítják, líránk akkor lépett mindig előre a korszerűség útján, amikor a népben, nemzetben, emberiségben gondolkodás költői programját a valóságtól ihletett versek igazolták. Költészetünk, amely hagyománytalanul, a semmi talajáról indult, úgy teremthet tehát a jövőben is új hagyományt, hogy látó szemmel figyel az emberiség sorsdöntő kérdéseire, a nemzeti önismeret alakulására, s az élet kis dolgaiban is a nagyratörő embert keresi és próbálja felmutatni. A szavak szépségeiből s atomjaiból épít hidakat, hogy erkölccsé, etikává, magatartássá, emberi tisztességgé váljék a kor parancsa. Változni és változtatni! Költőkre mért feladat ez, mert a költészet ügye az emberség ügye. Előbbre és továbblépni csak a misszió tudatos vállalásával lehet. Kétség nem férhet hozzá, hogy ez a program nemcsak irodalmunk három évtizedének, hanem az eljövendő évtizedek „szent indulatának" programja marad. F ó n o d Zoltán 21