Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Csontos Vilmos - Serceg a szú

Serceg a s\ú Serceg a szú, Önmagát rágja Bele egy régi Tölgyfa deszkába. Itt serceg, itt, Pont, ahol lakom. Éjfélre jár, S neszét hallgatom. Mintha bennem Sercegne, fúrna Alagutat Vissza a múltba. Már csontot ér, Velőmbe fal, Fürgén mozog: Élni akar! Vérem csordul, Azt issza már, Nyelve hegyes, Tüzes kanál, Éget - égek, S mintha válnék Pernyévé s a Napba szállnék, S a napot is Eltakarnám, Örök sötét Szakadna rám. 209