Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Csontos Vilmos - Hazám

Ha^ám Az idő pernyét kavart feletted: Jóságod selymét rám teregetted, S karodba bújtattál, védve engem. Igaz s hű fiad én akkor lettem. Éhes voltam, gyenge, tehetetlen: Megfogtad kezem, hogy el ne essem, S helyet mutattál asztalod mellett. Ültek ott már nálamnál éhesebbek. Álltam tétován, tehetetlenül, Te csak kínáltál - s bennem már belül Felzsongott egy érzés, fogadalom: Kenyered kölcsönképp elfogadom. És ahogy ettem, erőre kaptam. Utat jelöltél, s elindulhattam A kölcsönt néked letörleszteni. . . Jó volt a munkát újrakezdeni! Feszült izmokkal végzem a dolgom: Épülj és szépülj - egyetlen gondom. S ha lesznek még, mint én voltam, gyengék: Hogy erős vagy s jó - megérezhessék! 1957 (Hiszek az emberben, 1961) 205