Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Csontos Vilmos - Hosszú volt az út

M: Hosszú volt út Hosszú volt az út idáig érnem. Jártam lángoló tűzben és vérben, Ködben és fagyban, rongyosan, árván, Űzött a nyomor - hétfejű sárkány. Hosszú volt az út tavaszig, nyárig, Elérnem az új feltámadásig: Rég várt, rég sejtett hajnali fényig, A rongyosoknak sarjadt vetésig. Hosszú volt az út idáig érnem. Urak vezettek vigyázva, kézen, Szemem befogták, ne lássak messzi, Léptem gáncsolták, ne tudjak menni. Maradjak fojtó falusi sárban, Hervadjak s hulljak le virágzásban. Ne legyek gyümölcs, szegények étke . . . Sors, az urakat büntesd meg érte! Hosszú volt az út, nehéz volt menni, Tavaszi rügyet titkon rügyezni, s új, forró nyárra nagy hittel várni: Kivirágozni, s termővé válni! 1945 (Csendes lobogással, 1968) 201