Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Veres János - Kerekrét

M: 4 A vágásban, a patakparton álmosan időz egy gulyányi növendékállat, kajla kalap alól kéklik a pásztor szeme, kicsiben tükrözi a lankás tájat, a gémeskúttal együtt s a felhőkkel, repedezett zománc a sár a fiatal bika csülkén, szarva égi habcsomókat öklel. Mint nehéz szüreti puttony, megpihen a dombon a nap, s folyik minden, mint annyi éve már, a nap körül, a nap alatt. Lósörény kékes lebbenése, víz oktalan, önmagát nem értő csevegése, fűszeres illatok úszása a légben, bolygók láthatatlan futása a mindenségben. 5 Két kenderhajú lányka néz rám, orrát az ablaküvegre nyomva talán reggel óta tömlöcük ez a homályos, kicsi konyha. Nem nagy világ, nincs benne minden, de valami van benne az Egészből, amitől meglendül a teljes Gondolat, mint vitorlás a kedvező széltől: e kislányok szeme lesz egyszer az a csodamüszer, mely a legtisztább csillagok fényét beissza, ha egy ehhez hasonló őszön almaszagú szél enyeleg majd a fával, a szalmaszállal, a fűvel. (Homokvirág, 1972) 188