Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Veres János - Kerekrét

Me Kerekrét i Selymes tapintásúan, sárgán, édesen, mintha almaborrá vált volna mára, ömlik, csurog az őszi napfény a dombokra meg a tanyára. Szagos, borzas a trágyadomb, acélba villan a kakas farka, fejét magasra tartja, félkör alakú sebet vág a csend puha gyolcsába a kukorékolása. Az udvar üres, csak néhány fehér csibe kapirgál, keresztbe a kék égen lassan egy madár száll, a csűr fala szürke, előtte a földön szalmaszálakból rajzolt kusza firkálmányok hevernek, az árnyék hátul mély, mint a gondolatok néha, s mint a vermek. 2 Lassan minden éledni kezd, elmosolyodik a paprikafüzér az eresz alján, zöldebb a fazék békahasa 186