Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

L. Gály Olga - Mérlegen

Jól tudom, egyszer számadás lesz. Ott állok majd a mérlegen, s nem lesz, ki értem szót emeljen, csak a szívem s a két kezem. S ha akkor némák maradnának - bár szólni fognak, úgy hiszem -, sújtson a legsúlyosabb átok, s én megadással viselem. Szeretet nélkül, munka nélkül, vers nélkül és virágok nélkül, férfi és gyermek csókja nélkül, tépetten, bénán, meggyötörve omoljak, hazám, a földedre, főnixként megújuljak tőled, erembe folyjon pezsgő véred. Mint kisded szája anyamellel, úgy forrjak össze végre véled, és hangos szóval valljam néked: Az egy szívem s a két kezem elég nekem! Elég nekem! Harcba vetem, ha kell, ezerszer, fusson versenyt idővel, tervvel. Legyen olaj a gépkeréken, záporesőért esdő réten, madárdal - szerelemre hívó, törvény - bűnt, árulást tiltó.