Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Éjszaka

és rád mered a sötét ablaküveg: Térj nyugovóra! Heverődön a paplan és a párna mély álmot ígér: Lesz holnap is nap! ültödben elszunnyadsz a párnás széken, de felcsilingel a hideg csillárfény. Ülsz, belefülelsz az éjszakába, az áttetsző, furcsán remegő csendbe, egy hajó kürtje bődült búcsúzóul a Dunán, s szobád szűk térközébe hirtelen betódul a sötét égbolt, a zajos, zűrös világ s a távoli, távoli tenger nyüzsgő, eleven partjaival, zsúfolt kikötőkkel. Utak, utak, ti végtelenbe törők! Mindezt megjártad, magaddal hoztad e ház és otthonod fedele alá; most már otthon vagy abban a világban, e négy fal között is. Mégis lepihensz, mert hosszú volt az út, hosszú volt a nap! Az éjszakának adod át magadat. Behunyod nehéz szempillád, s alszik, elaludt megfáradt, súlyos tenyered. (Hét, 1976) 166