Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Forradalom

ô kényszerít minden bokrot, fát, virágot, lombot hajtani, növekedik - csöndben és észrevétlen, akár a fű, a változékony energiákat változásra kényszeríti, és fölrobbant minden zárt, makacs mozdulatlanságot. Békében ellentmond a gyáva békességnek, és ellentmond a háborúnak is. Ott ágaskodik minden mozdulatban, a mindenség törvénye ő - változásait ő szervezi. Botor és balga hit, hogy sírba lökték, mert halhatatlan, s föltámasztja - virágban, fűben, fában, búzamagban a hősök porladó, elárult csontjait. A forradalmat nem temették el. Öt kontinensen át élők s halottak élén menetel; a termonukleáris szintézist ő vezérli fenn a sose hunyó Napban : ő robban el a simogató, szelíd fényben, sugarakban, a tudatlanság ellen lázad a tegnapinál bölcsebb gondolatban. A madarak csőrét, a költők tollát dalra készteti, ő mozdul a kis tojásban, csírázó magban a rög alatt, a férfiak s a nők szívében, az örvendő anyai szív alatt, szelíd, erőszakos, akár a szerelem. 155