Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Bábi Tibor - Híd a Dunán

felfüggesztett villanylángok füzérei, gyöngyös pártád, egy szűzi homlok méltó ékességei, ó, tündökölj, te békesség leánya, te vagy az éjszakák, két ősi part haragját megbékítő szivárványa híd, ó, híd, dalollak téged, felszökő, karcsú íveid, légies könnyedséged, nádszál kisasszony, ó, békesség leánya, te éjszakák ékes szivárványa, be keményen edződött szépség szépséged híd, ó, híd, karfádra ráhajolva, hányszor átrengett rajtam is hangtalan rengő, nagy sírásod, eltitkolt remegésed, míg tonnás terheikkel átzúdultak rajtad a dübörgő percek, száguldó, bízó pillanatok, azóta érzem: én is, én is valamiképpen híd vagyok . . . (Tízezer év árnyékában, 1964) 143