Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Hol a költő

A költő a fal felé fordul, az ajtót kulcsra zárja, ha csönget valaki, nem indul a muszáj-golgotára. A költő önmagát is unja, kedvetlen, ritkán nevet, a szépre a szemét lehunyja, ha hívják, szól: nem megyek! A költő fél a nagyvilágtól, fal felé fordul, vacog Rózsa kérdi a rózsafától: „Mondd, én még rózsa vagyok?" A költő a kérdést nem hallja, nem hall csak gonosz rontást, vár, és ha a kor még beoltja, tudja, terem még rózsát. Mosdana az élet vizében, sok piszok ragadt reá. Törülközne hajnali fényben s oly örömmel mondaná: