Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Népvándorlás kora II.

Népvándorlás kora II Az unokák megszületnek! Az unokák sírnak, az unokák járni tanulnak, az unokák beszélni tanulnak . . . Az unokák, amikor jeles ünnepeken körben állnak a nagyszülők udvarán nem értik egymást. Az unokák a nagyszülőket sem értik. „Gyöngyöm, virágom!" Az unokák nem értik, mi az a „gyöngyöm" s mi az a „virágom". Az unokák idegen tájról jöttek a nagyszülők udvarába, ahol apjuk vagy anyjuk tanulta az anyanyelv varázsigéit. Az unokák karikában állnak a nagyszülők udvarán. A nagyszülők sírnak! A nagyszülők mosolyognak, a nagyszülők madártej et főznek, s a nagyszülők beszélni tanulnak az unokák nyelvén . . . A nagyszülők szíve kerek alma, beleharaphatnak az unokák. 119