Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Gyurcsó István - Tavaszi szonáta

Tavasai - szonáta Hallgatom, hallgatom, sír a szél, hallgatom : mît sirat, mit sirat ez a szél, mit sirat! Fekete jegenyék zokognak, hallgatom : cimbalom sirat így zokogó húrokon. Sír a szél, sír a szél, hallgatom, sír a szél: könnye hull, földre hull, mit sirat ez a szél! Telefon-, villanydrótokon sír a szél: hallgatom, hallgatom, sír a szél, hallgatom. Ne sirasd a telet, zokogás, ne sirasd! Lobogás veri már, veri már a telet, hiába siratod, én már azt hallgatom, arany szél muzsikál valahol, valahol. Hallgatom, hallgatom, arany szél muzsikál valahol, valahol a tavasz nevet már. 116