Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Ének

Ének Mikor a nyárfák megrezdültek, valaki meglopta a csendet. Unta a füvek némaságát, kövek mogorva hallgatását. Égre nyíló száj, magot zúzó kőmozsár, a kezdet örök szimfóniája, anyám tiszta hangja az alkonyatban, holdkaréj remegő árnya tócsa-tükörben; emlék, százszor is visszatérő dallam, balladák világa, Göndör Sándor véres gyolcsinge, kivarrt tulipán, galambok tátott csőre, szegények küszöbön síró csecsemője, ének - vélem egyidős, értem születő . . . Mikor a nyárfák . . . mikor a füvek . . . mikor a kövek . . mikor a csecsemő . . . akkor született e torkot feszítő, gerincet bizsergető ősi ének, kertek bazsalikoma, utak porcfüve kísérte, hamuban sült pogácsa mellé tarisznyámba dugta a néhai idő ; hordom magammal, s ha borivó barátok asztalához ülök, az ének madara emlékpályán kering egyre csak felettünk. (Vadvizek, 1978 100