Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

én gyanútlanul éltein világomat, kézről kézre járt... kószált ... fecsegett... Most már világos, persze hogy fecsegett. A napló néma, helyette én beszélek. Azt mondom: tűvé tettem érted a világot. Minden elképzelhető helyen kerestelek: ládákban, szemétkosárban, annak a szekrénynek a fiókjában is, amelyik ott szuvasodott az iskolafolyosón, tetején kitömött madarak porosodtak, belül a ruhám molyosodott, emlékszel? Később szükségem lett volna rád. .. nem voltál sehol. Illetve — valahol mégiscsak lehettél, mert most itt vagy... Pletykáztál — az én hülye szövegemet szajkóztad. Az ördögbe is, hogyan is tudtam minden titkomat rád bízni? És egyáltalán, miért tartottam feljegyzésre méltónak csupán a negatív motívumokat? Hiszen történt velem gyerekkoromban szép is, meg jó is! Például mindig kitűnően tanultam. Remek felfogóképességem mentett meg többszöri osztályismétléstől. És miért nem említem sehol azokat a lányokat, akik rendkívüli következmények nélkül követték el tévedéseiket? Avagy teljesen elkerülték? Naplómat átolvasva arra kell következtetnem, hogy neurotizációból eredő adaptációs zavarokkal küzdöttem. Impulzív viselkedés, érvényesülési vágy (kompenzáció), negatív formában is... Hiányérzet, bizonytalanságérzet, hiperszenzibilitás, a motívumok dominációja sem egységes... érdeklődési diffúziók nem specializálódtak ... Hat igen! Mostanában ilyen kifejezéseket használok. Eltűnődve a régi írás felett, csupán az elképzelésbe belelúdbőrözik a hátam. Minden tapasztalat nélkül, (alacsonyabbrendűségi) komplexusokkal küzdve, minimális szakmai tudással bedobtak a mély vízbe — és most ússzál! De ne legyen több botrány, se zűr... se zavar. Hát nem volt. Sem zűr, sem zavar. Dorgatórium volt meg fegyelmi. És befejezésül — újra cirkusz! De ezen már én mulattam. Némi különbség azért volt régi és újabb vétkeim között. Emezeket már harc közben követtem el, úgynevezett szabálytalankodásért, amiért a futballpályán is büntetőrúgást ítél a bíró. De hát tehettem én arról, hogy harcolni nem 90