Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

ban a lakáj család igényeivel. Soklányos háznál már akkor is sok kellett. Bizony, bizony... szomorú, ám le nem tagadható. Gizi nagyi a maga idejében huszonnégy esztendejével vénkisasszonynak számított, ami őrült nagy szégyen volt akkoriban ... Hogy szerette-e nagyapát Gizi nagyi? Hát persze hogy szerette! Ha egyszer dédapus megparancsolta. De azért nekem bevallotta (úgyis romlanak az erkölcsök), hogy egy legényegyleti bálon egyszer táncba vitte egy valóságos poéta. Háromszor egymás után. A francia négyest is vele táncolta... A nevére már nem emlékszik nagyi, de arra igen, hogy éjjelizenét kapott tőle. Élete egyetlen szerenádját. Nagy megrökönyödést keltett ez a „kaland" a főúri mosókonyha körül, ahol dédmamus a főúri lepedőket, vánkosokat mosta, vasalta. Egy „firkász" akkoriban nem volt partiképes, ezért kapva kaptak n agy apuson, aki ugyan idősecske volt már Gizi nagyihoz, de nyugdíjas állással bírt a telekkönyvnél. Hát Mari nagyi? — Az én időimben, lányom, nem teketóriáztak sokat. Behúzták a jányt a boglya aljába, aztán mire esedékes lett a keresztelő, meglett a lakodalom is. Nem mondom... Nagyapó egyszer megbicskázott valakit miattam. Akkoriban még igen hevesvérű volt. Ült is két évet. De később már csak inkább rajtam törte el az ostornyelet. Volt úgy, hogy tíz napig nyomtam az ágyat utána. Igen jóvérű ember volt, isten nyugosztalja. És kívülem még igen szerette a pálinkát. Zsófi nagyi csak mosolyog, amikor ilyesmiről faggatom. — Egyszer a föld alá kívántam valakit, mert mást vett feleségül. Azt mondtam, inkább holtan látnám. Később, amikor nagyapádat háborúiba vitték, és holt hírét költötték, azt mondtam, éljen inkább, ha mindjárt más asszony mellett is, csak meg ne haljon. Meg tudnád mondani, melyiket szerettem jobban? És anyám? — Hogy én? Istenem! Háború volt... Gsak egy nap a világ! Persze hogy szerettem apádat, különben miért 39