Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

— Én igen. Én mindent értek! Mert én ismerem! El­lopta a gyerekemet! Az a senki. Az a huligán! Az az úri csőcselék! De én majd megmutatom neki! Meg én! Nina felháborodásából, Gyuri lerohanásából arra követ­keztettem, hogy Nina többet árult el Gyurinak a történ­tekből, mint amennyit idegileg el bírt viselni, többet, mint amennyi feltétlenül szükséges volt. Ügy látszik, ez neki is eszébe juthatott, mert kilátásba helyezte, hogy perceken belül megjelenik a lakásomon, mert ami náluk lejátszódott, az nem telefontéma. Előbb azonban értesíti a rendőrséget, és jelenti, hogy a férje elvitte a gyereket, elvitte a kocsit (nem tudom, mi érintette fájdalmasabban), de Ő majd megmutatja annak a gengszternek, annak a gyermekrab­lónak ... Elkezdődött a hajsza a szökevény után. A rendőrség be­avatásáról egyelőre sikerült lebeszélni Ninát — Bandi se­gítségével, aki volt szíves elhozni hozzám őt a kocsiján. És akkor Nina elmondta ... Miután tőlem eltávozott, képtelen volt hazamenni az el­hagyott, üres lakásba, hiányzott neki a gyerek, aki legalább haszontalankodna, és ezáltal elterelné a figyelmét elhibá­zott életéről. És miután hiányzott Gyurika, magyarázta Nina, Bandihoz menekült, aki már sok keserves órán át­segítette. Például ezen a napon is vállalta a külföldieket, ezért gondolta Nina, hogy méltányos, ha felváltja őt. El­indult tehát, hogy felkutassa őket. Sikerült! De sajnos már záráskor érkezett, az idegenek visszavonultak szállodájuk­ba, ők ketten pedig magukra maradtak az éjszakában. Nos, ha már így elromlott az estéjük, és ha Bandi volt olyan kedves, ós vállalta a vendégeket, illő volt, hogy Nina vál­lalja Bandit. Egyikük sem volt álmos. Nina sem kívánt kettesben mariadni a problémáival, tehát inkább Bandival maradt kettesben, aki megérti őt, mi több, meg is vigasz­talja. Elmentek tehát kocsikázni, csak úgy céltalanul. Fel­tétlenül ki kellett valakinek öntenie a szívét, és Bandi igazán példásan viselkedett. Észre se vették, megvirradt. Isteni volt a hajnal a hegyekben... Sajnos, mire haza­319

Next

/
Thumbnails
Contents