Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

—• Miből következtetsz erre? — kérdeztem, és nem nyitottam ki a szemem. Ha álom, akkor legyen valóságos. — Abból, hogy kiittad az egész barackot. — Meg a pezsgőt is. — Miért csinálsz ilyesmiket, mondd! — Mert férjhez mentem egy csirkefogóhoz, aki elhanyagol. — Én meg elvettem egy kelekótya leányzót, mégse iszom le magam a sárga földig. Kinyitottam a szemem, hogy meggyőződjek erről. Valóban nem feküdt a földön, az ágyam szélén ült. — Tudod mit? Előbb harapok valamit, mert éhes vagyok, aztán letusolom magam, mert fáradt vagyok, végül meghallgatom, hogyan került Gyurika a másik szobába, mert kíváncsi vagyok rá, és azután elmesélem a nap történetét, mert az hosszú. — Tudod mit? A sorrendet megfordítjuk. Előbb jön a mese, aztán a kaja, harmadsorban jöhet a vízözön, és csak azután következik Gyurika, mert az ő sztorija mindennél hosszabb, azonkívül felette izgalmas is ... A NAP TÖRTÉNETE — A stábot kedvező szél fogadta a Dunán, a nap éppen akkor bukkant fel a látóhatár szélén, a halványlila ködfüggöny is kezdett felszívódni. — Úgy indul, mint egy regény Gizi nagyi hagyatékából. Jani csak megvető pillantással reagált. — ... éppen ott bukkant fel (mármint a nap), ahol a rendezőnek szüksége volt rá. — Színes filmet készítenek. — Kisanyám, ne zavard közbeszólásokkal az előadót, mert belezavarodik. — Mibe? Hogy mennyit tegyen hozzá, vagy hogy menynyit vegyen el a mondanivalóból? Jani elvörösödött, úgy látszik, fején találtam a szöget. — Érdekel a nap története, vagy sem? 304