Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

Nem... nem kerültünk valami előkelő helyre, másod-, sőt harmadrendű lokálokban dolgoztunk, elsősorban a pénz­re mentünk. Ez nekem is megfelelt, össze kellett hoznom egy lakásra-, esetleg egy kocsiravalót, kicsit felruházkodni, aztán haza, megvalósítani régi álmom... beiratkozni a Ze­neművészetire. Már futott néhány dalocskám, kezdett ismertté válni a nevem, a szöveget is magam gyártottam, volt egy balett­témám, gondoltam, ha lesz lakásom, akad egy szerény kis állás is — megcsinálom! Nem szándékoztam műhajjal a fe­jemen megöregedni. Egyszer úgyis abba kell hagyni az „üvöltést". Elhelyezkedem egy komolyabb zenekarban, szín­háznál, rádiónál, közben leteszem a vizsgákat... Hát igen! Most már tudom, marhaság volt kölyökfejjel megnősülni, de elfogott a kangőg... hiszen érti. De azért megtettem a családomért mindent. Persze, jó volna tudni, tulajdonképpen mennyi is az a minden. Hol a határa, mennyi fér bele? Minden. Én többet tettem ér­tük! Sutba dobtam a jövőmet, a karrieremet, mert jó apa akartam lenni, jobb, mint amilyen az enyém volt. Prágában találkoztunk Ninával, így állapodtunk meg te­lefonon. Gondoskodik szobáról, a szállodában vár, körül­sétáljuk Prágát, élvezzük a viszontlátás örömeit, ahogy mondani szokták, azután megyünk haza a fiamhoz... Érkezésem időpontját nem tudtam pontosan megadni, kocsival nem lehet az ilyesmit kiszámítani, közbejöhet va­lami, mint ahogy közbe is jött, egy hármas karambol a ha­tár előtt, délelőtt tizenegy óra helyett délután ötkor fu­tottam be. Üzenet várt a portán: őnagyságának fájt a feje, levegőzni ment, mindjárt jön. Rendben van, gondoltam, addig kicsípjük magunkat. Felmentem a szobába, ahol Nina illata fogadott, a par­fümöt én küldtem neki Londonból, egy barátnőm ajánlot­ta, ezt használta ő is. Diszkrét, kellemes illat, csak éppen, megmondom őszintén, inkább rá emlékeztetett, mint Niná­ra. Felizgatott. Ügyetlenség volt a feleségemet a barátnőm parfümjével megajándékozni. Felidézte néhány kellemes együttlét emlékét, amit tanácsos volt minél előbb elfelej­259

Next

/
Thumbnails
Contents