Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

— Bízzál bennem! Az a legegyszerűbb. ígérem, hogy olyasmibe nem keveredem, ami elválaszthatna tőled. Ennél sokkal jobban ragaszkodom hozzád. Elhiszed? — Ha mondod ... — Akkor is hinned kell, ha nem nem lehet folyvást hangoztatni. Elv csakis nagy pillanatokban mond ; ez a mai... — Kis szünet után fc. nyűan hosszú idő. — Ezt én is tudom. — Ha tudod, akkor megkérhetlek valamire? — Természetesen. — Légy te is mindig őszinte hozzám! — Hogyan érted ezt? — Nézd, Nina, te is csak ember vagy... Gondolkodnom kellett egy kis ideig. — Értem — mondtam végül. — Nos, ha érted, akkor megígéred ... — Mit? — Hogy bevallód te is ... — Mit? — Ha történetesen te keveredsz valamibe. Hallgattam. — Megígéred, Nina? — És te megbocsátod? — Attól függ... Feltétlenül hamarabb, mint ha átejtesz. Amennyiben csakis testi ügy... és nem teszel nevetségessé ... Hallgattam. Gondolkodtam. — De miért kell az ilyesmit elmondani, ha, tegyük fel, előfordul? Az ilyesmiről hallgatni kell, és befejezni. — Úgyis megtudja az ember. Tudod, milyen a világ! — A világ valóban tapintatlan, de tegyük fel, hogy úgy csinálja az ember, hogy a világ nem tudja meg. — Akkor is megérezném. Megérzi azt egy férfi. — Nézd, Gyuri — kezdtem —, ez részünkről most, ugyebár, tisztára elméleti dumcsi, nem vesszük komolyan. Én magamért jótállok. Egyébként is elhatároztam, hogy amíg iom! Az ilyesmit a hitelét. Ilyesmit t>er. Ilyenkor, mint tta: •— Két év iszo256