Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

Szennyes ruhával telt bőröndök helyett gyümölccsel, zöldséggel megrakott kosarakat hordozgattak a piacra, amíg be nem szereztek egy taligát. Én Bulgáriába mentem nyaralni meg Jugóba. Nem maradtam (ki semmiből. Teljesült anyám vágya, jobb életem volt, mint neki, mert most már más világ van . .. Más világ! Itt fekszem Lili képe alatt, a hortyogó Gyuri mellett. Nézem a rózsaszínű tüllfelhőt, és érzem a puncstorta illatát. Nálunk, anyáméknál mindennek olyan jó emberszaga van. Az anyám ruháinak, az apám pipájának. Itt francia parfümtől áporodik a levegő. Néha úgy érzem, belefulladok ebbe a szagba. Életem leghosszabb éjszakája volt. Gyuri három óra múlva elmegy, bevonul. Hogy lehet ilyen fontos éjszakán aludni? Ezer és ezer dolog van még, amit nem mondtunk el egymásnak. Amit még nem beszéltünk meg. És talán már sohasem fogunk megbeszélni. Ha hazajön, bizonyára egészen más dolgokról lesz szó. Klári egyszer azt kérdezte: Mit gondoltok? Kibír a ti házasságotok kétévi különélést? Ügy néztünk rá, mintha Mars-lakó volna. Most én is megkérdezem : — Gyuri! Idegen világba kerülsz. A világ nagy és kiszámíthatatlan. A világ jó lesz hozzád vagy rossz, de mindenesetre másféle. Én köbben meghízom ... vagy megöregszem ... Te is elhagysz magadból valamit. Igaz, kapsz helyébe valami mást. Más szemmel fogsz nézni, látni mindent. Engem is. — Gyuri... Gyurikám ... — Hm? Mit akarsz? — Szoríts magadhoz. Magához szorított, nyakam alá tette a karját. — Tulajdonképpen rendes kislány vagy... — morogta félálomban. — Mi az, hogy tulajdonképpen? És az, hogy rendes? — Nem válaszolt. Rázni kezdtem. -— Én néha nagyon komisz vagyok hozzád ... — ásított. 254