Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

csak mentünk. Milyen különös, jutott eszembe, mintha a szakállával együtt leborotváltak volna a képéről egy álarcot, és csupasz ábrázata mögül most kilátszik a lelke. Sohasem hittem volna, hogy Gyurinak ilyen komor lelke van. Még szerencse, hogy a tekintete a régi. De hogy miben töri a fejét, azt azért nem tudtam kiolvasni belőle. Először, mióta együtt járunk, nem tudtam olvasni Gyuri tekintetéből. És nem sejtettem, hová megyünk. Nekibátorodtam és megkérdeztem. — Az apádhoz — mordult rám ismét. — Megyünk, beidőzítjük a boldogságunkat. Tévedés lenne azt hinni, hogy csakis Gyuri angyalhaja volt az akadálya egybekelésünknek. Akadt azon kívül is gátló körülmény, hogy csak párat említsek. Anyám ragaszkodott ahhoz, hogy a veje tartsa el a feleségét, ha egyszer szerencsétlenné tette. Gyuri anyja: A fiú fejezze be a tanulmányait, mielőtt koloncot vesz a nyakába ... Öreg Gyuri helyesnek vélte, ha a fiú a tanulmányait levelező tagozaton folytatja. Keressen kenyeret a családja számára, ha olyan tökkelütött, és nem tud magára vigyázni. Illetve rám. Klári talált valakit, aki megfelelő összegért hajlandó segíteni rajtam, csak éppen elő kell teremteni azt a bizonyos összeget. Nem is nagyon keveset, mert a kockázat nagy. Állapotom előrehaladott, ezért nem engedélyezi a beavatkozást az erre hivatott egészségügyi szerv sem. Anyám nem volt hajlandó „Istennek nem tetsző" célra pénzt előteremteni. Lilinek minden pénzt megérne, ha fia kikerülne ebből a fertőből, viszont nincs abban a helyzetben, hogy megtakarított koronáit kihajigálja az ablakon. öreg Gyuri kijelentette, az ilyesmiből őt hagyják ki. A saját esetében sem választott drasztikus megoldást. Apám szívta a pipáját és hümmögött. Amíg családom a bonyolult helyzetből kivezető utat keresett, én különböző tanácsnokokra hallgatva „bevált házi 235