Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

zokogva a nyakába, mire ő is rázendített. így sírdogáltunk kettesben, amíg apám el nem unta. — Nem fejeznétek be végre?! — mordult ránk. — A nyafogásotoktól semmi sem változik! Befejeztük tehát a pityergést, és anyu ismét elmondhatta, hogy ő nekem nem ilyen életet szánt, szép nagy esküvőt, amilyen neki különböző okokból nem lőhetett (az okokat, ugye, nem kell felsorolnom?), és hogy milyen nagy szégyent hoztam a fejére, nevetségessé tettem, meg hasonlók ... mivelhogy azt hitte, én nem vagyok olyan, mint a többi, mert ő engem még a széltől is óvott, a legdrágább olasz pulóvereket vásárolta számomra, meg mindenféle divatos vacakot, és soha egyetlen szóval sem vetette a szememre, ha már három-négy hét múlva meguntam, amiért ő annyi pénzt adott, pedig milyen nehezen keresi a pénzt, bezzeg, amikor ő. .. Meg hogy visszaélek a jóságával, szerencsétlenné teszem magam, meglátom, eljön még az idő, amikor keservesen megbánom a könnyelműségemet, csak azt szeretné tudni, kitől örököltem a hevesvérűségemet, tőle biztosan nem, mert ő apáca akart lenni, az apám két évig járt utána, amíg megfoghatta a kezét, arra pedig egyáltalán ne számítsak, hogy a kölykömet pesztrálni fogja, van neki anélkül is elég dolga... Gyuri egyik lábáról a másikra állt, láttam, hogy nagyon unja a szöveget, szerencsére apa átvette a szót. Röviden beszélt és értelmesen, mint Klári. — Aztán miből szándékoztok megélni, ha esetleg rátok adnánk az áldásunkat? — kérdezte. — Miként képzelitek el a jövőt? Miből fogod, öcsém, eltartani a családodat? Engem a kérdés nem ért váratlanul, éjszaka már gondolkodtam ezen, de semmi okos nem jutott az eszembe. Gyuri azonban gondolkodás nélkül kivágta: — Dolgozni fogok. Otthagyom az iskolát. — Dolgozni? Hm... Szép! Aztán mit? Mihez értesz azon kívül, hogy felcsináltad a lányom?! Gyuri kis ideig eltűnődött, vajon mihez is ért ő ezen kívül. Szerencsére elég hamar eszébe jutott, hogy tud mu231