Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Időzített boldogság

bábán, hogy szinte bele lehetett markolni. Én lesütöttem a szemem, és vártam, mikor szakad le a csillár. A csillár nem szakadt le, csak Kláriiból robbant ki a nevetés. Ügy nevetett, hogy Gyuri megbokrosodott tőle, márpedig ha Gyuri megbokrosodik, akkor szemtelen. Kihívóan kérdezte: — Mit kacarászol? Még sohasem láttál menyasszonyt? Klári meglepetésében egy pillanatra elnémult, de csak egy pillanatra, aztán újabb nevetőgörcs fogta el. Talán sohasem hagyja abba, ha Gyuri mamája nem kér tőle egy pohár vizet. Én legszívesebben olajra léptem volna. A gúnykacaj, a néni fojtott hangja sokkal fenyegetőbben hatottak rám, mint anyám nagyjelenete. Gyuri anyja ivott néhány kortyot, azután azt kérdezte: — Mit jelentsen ez a komédia? — Ez nem komédia! — válaszolta Gyuri. — Ez komoly! A néni a húgára nézett, mintha ő bővebb felvilágosítással szolgálhatna: — Mit szólsz ehhez, kérlek? Mondd, te érted ezt? Gyuri nem várta meg, amíg Klári nyilatkozik. — Mit lehet ezen nem érteni? Végre is nemsokára betöltöm a tizenkilencedik évemet. Nagykorú vagyok. Vagy nem? — Ez még nem ok a marháskodásra. — Hogyhogy marháskodásra? A család az állam pillére, és aki a házasságot tagadja, az. .. — Ne idézd nekem Bebelt! Nem aktuális. És ne dialektikázz, ez nem vizsgatétel. Arra felelj, amit kérdezek. Miért tetted ezt velem? — Biztosan van oka rá... — találta fején a szöget Klári. — Milyen oka, milyen oka? — Nézd, anyu, a te hidegvizes lemosásaid nem használtak. Mit csináljak, nem használtak! Az apám fia vagyok, és kész! Lilit a szavak után valóban a rosszullét környékezte. — Kérlek, anyám, ne csinálj cirkuszt! Azzal semmin sem segítesz. Csak nevetségessé teszed magad! Megtörtént, hát megtörtént! 225