Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság
Időzített boldogság
hétéves korában megerőszakolták. A kislány ijedező, koncentrációra képtelen, álmából felriadozik."" ,,F. Lajos és Péter. Kilenc- és tizenkét évesek. Mindkét gyermek házasságon kívül született. Az apa felbontja a házasságát, és megesküszik gyerekei anyjával. A hosszú várakozásban az asszony idegei felőrlődnek, a családi élet pokollá válik; botrányok, verekedések napirenden. Az apa visszaköltözik első feleségéhez, az anya ideggyógyintézetbe kerül." „Anyám letépte apámról a ruhát, és ordított. Azután elvitték a mentők. Mit lehet csinálni" •— néz gondterhelten maga elé a kilencéves Lali. Hát igen! Mit lehet csinálni? És mit lehet csinálni a te fiaddal, Nina, akit a szíved alatt hord tál, amikor fehér fátyoldíszben mentél az esküvődre. Ejnye, de meghízott ez a lány, gondoltam akkor, nemrég még karcsú volt, mint a nádszál, most meg gömbölyű, akár a töltött galamb. Az orgona búgott, valaki az Ave Mariát énekelte. Nina mamája sírt, két gyerek vitte Nina uszályát, ő meg vonult, mint egy királynő. Kitől tanult meg ez a lány vonulni? — kérdeztem • Ildikótól. A művésznőtől, akinél az anyja takarít •— válaszolta Ildikó. A szertartást végző hivatalnok hangja fáradt volt, mintha egyre az járt volna az eszében: Hiábavaló időfecsérlés az egész, inkább a nyulaimat etetném. Tíz pár közül, akiket összeadok, hat nem éli meg együtt a harmadik évfordulót. A fényképész vakuja fel-fel villant, az ifjú pár boldogsága többféle beállításban örökíttetett meg. A nászutat ajándékba kapták Gyuri nagynénjétől, Kláritól, aki egy jó forgalmú női szabóság vezetője volt, de mellékesen is sokat keresett, életművész volt. Az utazásról küldtek néhány képeslapot. „Bíborvörös, aranysárga és a zöld szín minden árnyalatában tobzódnak a tátrai hegyek ...", „Gőgösen emelkednek az ég felé a Tátra idő barázdálta ormai...", „Porcukor csillogású takaró terült ma reggel a vidékre. ..", „Vérvörös levelek röpködnek 218