Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

Kedves Underwood papa, képzelje! Majdnem elszakítottak minket egymástól. De én inkább felköltöztem ide, az emeletre. Itt nincs ugyan kertre nyíló ablak, itt egyáltalán alig van ablak, az is valamilyen istállóra nyílik. De sok könyv van itt meg porosodó akták. Dívány sincs, az lent maradt az irodában. Sebaj! Ha elkezdődik a tanítás, úgyis kiköltözöm innen. Addig leírom az életem történetét. Telik vele az idő, s legalább gyakorlom a gépelést. Frankó regény lesz! A vének felháborodnak, mintha Sagan írta volna, Ottó bácsi kiadja, én pedig híres leszek, amibe Anna mama belebetegszik, esetleg bele is hal, mivel többször egymás után megjósolta csúfos végemet. / 17