Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

— Forgáchné asszony még metaforáiban sem tud szabadulni az égiektől. Isteni rózsa ... mennyei illat... — Maga pedig az idegen szavak használatától nem tud szabadulni, kedves Urbánek. — Latin szakos voltam valaha, hisz tetszik tudni. Forgáchné pedig hivő. Hála istennek, időközben revideálta álláspontját, és ateista lett. Juihosnétól hallottam. — Már az első napon ilyen harapós, kedves Urbánek? Mi lesz magával év végéig — folytatta az eszmecserét Forgáchné. — Nem tehetek róla, kérem, vérbeli tanárember vagyok, és amikor látom, hogy az igazgatónk.. ^ Forgáchné lopva felém pillantott, és gyorsan közbevágott: — Mit csinál a gyomorsava? Urbánek, úgy látszik, erről a tárgyról is szívesen beszélt. — Teng, kérem, túlteng. Bár feleannyira hajtaná az ambíció a kartársakat, mint amennyire túlteljesíti savnormáját a gyomrom. Nem ÍJS értem! Mert, kérem, mát ettem én ma? Bögre tejet, kétszersültet, kis csabai kolbászt. — Ja, ha maga kolbászt eszik! Látja, én fegyelmezem magam. Hetenként egyszer tejnapot tartok. Mióta az iskolai konyhán pénteken húst főznek, árulta el később Juhos néni. Ágit, a csuda klassz, csuda jól öltözködő kartársnőmet nem érdekelte az öregek gyomorsavállása. Saját érdekszférájába terelgette a beszélgetést. — Ilonka néni hol töltötte a nyarat? — Én, aranyoskám? Takarítottam! Padlástól pincéig rendbe hoztam a házat. A kriptát is kitataroztattam. A tetején 'becsurgott az eső. Jövőre nyugdíjba megyek, akkor már aligha engedhetek meg magamnak ilyesmit. — Kripta! Az is remek! — válaszolta Ági, miközben a szemöldökét restaurálta. — Én a bolgár tenger habjain ringatóztam. Szemeztem a nappal... — Csak a nappal? — Ez Urbanek-féle megjegyzés volt. — Mit szól hozzá, Józsi bácsi? Csak a nappal! De legalább nem láttam magam előtt gyerekeket. — Bulgáriában nincs népszaporulat? 124