Dávid Teréz: Ifjúságból elégtelen, Időzített boldogság

Ifjúságból elégtelen

A másik segíteni akart, amikor megtudta, hogy nem me­gyek, hanem jövök. — Na persze, egy megállót azért még utazhatott volna. Miért nem kérdezte meg a vezetőt? Hát tudtam ón? Talán azért, mert tengeribetegséget kap­tam. Hiszen még arról is elfeledkeztem, hogy a doktor bá­csi figyelmeztetett. Világosan megmondta: A második meg­állónál szállj le, pontosan az iskola előtt. Szélességemben mindent elvacakolok. De hát ezt csak nem közölhettem jóindulatú polgártársaimmal? Nem, nem! Ennél azért már okosabb voltam. Már tudtam, hogy én attól a naptól kezd­ve nemcsak én vagyok, attól a naptól kezdve „a közmű­velődés gépezetének egyik fontos csavarjaként" tartanak számon. Hazudtam inkább, hogy hát szóltam én bizony! De a vezető oda se neki! Azután nyugodt lelkiismerettel tűrtem, hogy tíz percig egyfolytában szidják előttem az autóbuszvezetők begyepe­sedett fejét. Pártfogóm végül felajánlotta, hogy várjak, ha minden jól megy, úgy két óra múlva visszajön, és becipeli a holmimat. Vagy pedig... vagy pedig..., kicsit hallga­tott, eltűnődött, a cigarettájából is szippantott... vagy pe­dig, ha jön erre egy kocsi, állítsa meg, hátha felveszi. Végignézett rajtam. Biztosan felveszi, mondta mély meg­győződéssel, mielőtt továbbment. A jó tanács után kis ideig még pihentem az árokparton. De mivel az ember idővel a legillatosabb romantikába is beleun — különösen, ha észreveszi, hogy a napkorong ro­hamosan süllyed a látóhatár mögé —, elindultam. Vittem az egyik koffert, kézitáskát, esernyőt, majd ötvenlépésnyire letettem, és visszamentem. Vittem a másik koffert, kabátot százlépésnyire. Visszamentem. így haladtam mintegy ötszáz métert, végül magam előtt is olyan nevetségesnek tűntem ebben az ingaszerű mene­telésben, hogy abbahagytam, és megadtam magam sorsom­nak. Elég eredményesen, mert egy szürke, ócska Skodát mégiscsak kifogtam. Kecses könnyedséggel libbentem ki belőle, éppen akkor, amikor a pedellus bácsi indult értem. Mert azért léteznek őrangyalok, ha néha megvárakoztatják is az embert. 120

Next

/
Thumbnails
Contents