Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

(közeik közé tartoznak, nemcsaík az erőszak. De látod, így is, úgy is egy a vége. — Nem hiszem, Bittó bácsi — ráztam a fejemet — „ én tudom, nem volt a legkisebb kellemetlensége sem. Egyáltalán nem bánta az államosítást. Azt mondta, eddig is dolgozott, ezután is dolgozni fog ... — Nono! — vágott a szavamba Bittó. — De nem mindegy az, hogy a imaga hasznáért tőribe magát az ember, vaigy a máséért. — Anyu — akartam még fújni a magamét —, anyu azt mondta, hogy neki a felek is egyformák ... — Igen — szólt közbe megint Bittó —, ismerem anyád felfogását. Opportunista. Látod, mégse járt jobban, mint én. Másodszor hallottam ezt a szót Bittóéktól anyámra értve, és ha még igaz volt is, most nagyon tapintatlannaik és durvának éreztem. Ide jöttem én tanácsért és segítségért? Fölálltam, és keresni kezdtem a kabátomat. Marasztaltak vacsorára, de elhárítottam azzal, hogy most úgysem tudok enni. Aludjam náluk. Azt sem fogadtam el. Bittó mág utánam kiáltotta, hogy menjek a városba a rendőrségre, talán sikerű] beszélni anyámmal. Azt hittem, egész éjjel le sem tudom hunyni a szememet, de észre sem vettem, úgy aludtam, mint egy darab fa. Reggel pihenten ébredtem, csak a következő pillanatban döbbentem rá az elkeserítő valóságra. Négy nap múlva anyám hazajött, de én csak jóval később tudtam meg a valóságot, s nem is tőle, mert erről sosem beszélt szívesen. Anyu az államosításra vonatkozó megállapodás után rögtön másnap rengeteg nyersanyagot rendelt, két nappal korábbi dátumra kiállítva. Erre minden készpénze ráment, sőt még kölcsön is kért a kávéstól, mint ez (később kiderült, de megrendeléseit már számon tartották, és anyu hiába védekezett, hogy a megrendelés még megállapodásuk előtt ment e

ll, kisült, hogy a keltezést hamisította, így akarta félrevezetni a hatóságokat, és vagy egy évvel meghosszabbítani a privatizálást. Bíróság elé mem került az ügy, mivel a csalásra még csak kísérlet történt. Tekintettel voltak anyu özvegyi mivoltára, 39