Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

tuk a pillantása. A fiiún kissé hosszabban időzött. KondásBaki. A ragadványnév egészein logikus volt. A HarangozóBakiék imár vagy három (nemzedék óta valóban a harangozót adták a falunak, ennek a fiúnak az ősei pedig emlékezet óta a falu kordájának viselték gondját. Csak ennek az apja nem volt kondás, hanem állatgondozó a szövetkezetben. Lám, gondolta, azért ezek is vissza tudják vezetni néhány generáción át a családfájukat, sőt, még predikátumuk ás van. A Szemere meg a Baki ősök valahol a történelem folyamán már találkozhattak. Talán együtt indultak el. Most, évszázadok múltán talán megint egyesül az útjuk. Csak te, Ida, intette gondolatban a kislányt, valahogy el ne rontsd a dolgod ezzel a Baki fiúval vagy mással, azzal, aki olyan fontos lesz neked, mint az életed. Sose gondolkozz egyes szám első személyben. A kalkulációból sose hagyd ki a másikat mint aktív, nem mint passzív tételt. Az anyósa darázsdongásos szőlőlugasa. Régen 'járt már ott. Fel kellett hogy tűnjön az öregasszonynak is. Barátsággal gondolt rá. Az egymást követő, homlokegyenest ellenkező érzések letisztultak, s átszűrte őket az objektivitás filterjén. Az emberekhez ifűződő magatartásából eltűntek a pró vagy kontra elfogultságot tápláló különféle meggondolások, a maguk realitásában látta s szerette vagy nem szerette ő;ket. A szövetkezeti boltnál befordult a kanyargós Kis utcába. Idáék eltűntek előle. Néha nagyon nehezen válik felnőtté az ember, gondolta. Kadosáék szép, zöldre festett rácsos kerítése elé ért, utána a szürkére száradt palánk már Horváthék udvarához tartozik. Nem tudott róla, s talán más sem vette volna észre, mégis megváltozott a járása, arckifejezése, tartása, összeszedettebb lett. Gondolatainak száguldó paripáit összeterelte, s most csak Horváthné arcát látta, azt az aggodalmaskodó kifejezést, amely már a küszöbön fogadta. Az asszony ugyanis a konyhában feküdt, elfoglalva a jő hadvezérhez illő legkedvezőbb stratégiai pontot, ahonnan szemmel tarthatta az udvart, a kamrát, a szobát, a nyári konyháit. Mindenkinek minden lépéséről tudott. A menyei bosszankodtak is, hogy nincs más gondja, mint hogy az ágyból figyelje őket. Míg fönt járt, sose törődött vélük annyira. 375