Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

A keskenyebb út

amit előtte Gizi -birtokolt. Szép lány volt Gizi, nem szabad elfogultnak lennie. Nem, már soha senkivel szemben nem szabad elfogultnak lennie. Gizi szépsége szerény volt, nem hívta fel magára azonnal a figyelmet. Egyedül talán tömött, rövid barna haja volt kihívó, amely rakoncátlanul hullott a homlokába, és nem tűrte a fodrász szelídítő mesterkedéseit. Datolyamag alakú keskeny, hosszúkás szeme kicsit mon golos vágású volt, a kelleténél rövidebb felső ajka pikáns vonást kölcsönzött arcának. Fogai kissé nagyok voltak, de szabályosak és fehérek. Mindezt azonban külön meg kellett látni, fel kellett fedezni. Milyen enyhe leereszkedéssel kezelte, mikor egyszer váratlanul becsöngetett, és könyveket kért kölcsön. Gizi azonban ezt természetesnek vette, esze ágában sem volt megsértődni, simulékony jószág volt,, és később is kereste a kedvét, szeretett volna kissé a doktorné közelébe férkőzni. Ha most jól visszagondol, világos előtte, hogy Gizi tulajdonképpen áldozat volt. Az ő áldozata. Ö volt az oka, hogy arra a szituációra sor kerülhetett. Én, nézett szembe magával a mosdó fölötti tükörben, tulajdonképpen csak nyertem az ügyön. Örököltem tőle ezt a táskát. Ezt a táskát, mely eleinte mankóul szolgált. Vele tanultam meg járni itt a faluban. Most már otthonosan mozgok, mankóra többé nincs szükségem. Most a táska fegyver. Legjobb fegyverem, hogy meg- és visszahódítsam azokat, akiket eltaszítottam magamtól. Elsősorban persze Dénest. Istenem, vak-e valóban ez a Dini, vagy csak nem akar látni? Lehet-e világosabban beszélni, mint ő teszi? Szavak kellenek? Megbánó vallomások? De hát van-e a szavaknak súlya azok után, aimi mögöttük van? Hülye vagyok talán, hogy reménykedem? Tükörbeli képe elhomályosult a szeme előtt. Akkor is, akkor 'is elhomályosult a tükör, de nem a könnyeitől,, hanem a döbbenettől nem látott, mikor azon a zivataros délutánon hazaérkezett szüleitől, és a falut még sivárabbnak, sárosabbnak látta, mint máskor. A kocsit nem vitte a garázsba. Annak nem árt az eső, gondolta, csak azon igyekezett, hogy magát tető alá mentse. Nagyot dördült az ég, mikor becsapta maga mögött 363