Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

Ami körülöttünk játszódott le, azért bezzeg nem tudtam lelik ese dni. Egy napon azon vettük magunkat észre, hogy a németek nincsenek sehol. Furcsán, nyomasztóan nagy lett a csönd. Izgatottam beszélték, hogy úgy látszik, jönnek az oroszok. Szorongva vártuk, ,mi lesz. Estefelé motorzúgás ütötte imeg a fülünket, a zúgás egy­re erősödött, az ablakból a szürkület ellenére is kivehet­tük a közeledő páncélosokat. Rengetegen voltak, álmél­kodva néztük az óriási sereget, amint viharként zúg tova a cserjés mentén. Hanem néhányan szétszóródtak a tanyán is, leugrálták a kocsikról, s egyszer csak benyitottak az aj­tónkon. Négyen voltak, de az én szemem csak egyen akadt meg. Sötét bőrű, ferde szemű, fekete [kis ember volt. Azt hiszem, tatár vagy ilyesféle lehetett, életemben először lát­tam élő mongolt, vagy imi volt. Észrevehette, milyen illet­lenül bámulom, mert odaszólt nekem valamit, de egy sza­vát ise értettem. Bután vonogattam a vállam, ide azért vala­hogy megértettük magunkat velük, ment apu is, a fogtech­nikus is jól beszélt .szlovákul. Tudni akarták, tiszta-e a te­rep, nehogy lövöldözésre kerüljön sor a front mögött. Két nap múlva engedélyt (kaptunk a hazahureolkodásra. Na, az sem zajlott le simán. A fogteohnikusné nem is ment haza, egyenesen a városba vitte egy szovjet teherautó a kór­házba. A férje is vele ment persze. Mindnyájunk számára megkönnyebbülés volt, hogy a baba megfelelő körülmények, orvosi felügyelet mellett jön a világra. Sok szerencsét kí­vántunk nekik, mi meg ballagtunk az ökrös szekér nyomá­ban, amire ráraktuk a holminkat. Otthon a lakást feltörve találtuk. Apu egyenesen a műte­rembe rohant, s bár a fényképezőgépeket magunknál tar­tottuk, a filmek, lemezek, papiros, vegyszer, mind otthon maradt. Meg is talált mindent, egy kicsit felforgatva ugyan, de nagyobb kár azért nem történt, a fényképészeti felsze­relés nem érdekelte a behatolót. Egyéb kárunk meg elvesztette érdekességét, mert apu másnap vért köpött, s magasra szökött a láza. Anyám, aki úgy hitte, hogy már a legnehezebben túljutottuinlk, magánkí­27

Next

/
Thumbnails
Contents