Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

azon van, hogy a nyíl tökéletes ívben tegye meg pályáját, és pontosan célba találjon. Lelkem megtelt az arány és az igazság vágyával. Tisztábban láttam. Felix valamiféle harcra buzdított, amelyet magammal kellett megvívnom, és amely szememben most éppoly veszedelmesnek és hősiesnek tűnt fel, mint a .csataterek küzdelme. Minden erőmmel figyeltem a visszhangra, amit Felix szavai 'keltettek bennem. A végszót, amelyre csak egyetlen helyes választ lehetett adni, megkaptam. Annyira telve voltam a délután emlékével, hogy másnap .nem is kívántam Felixet látni. Mégis — véletlen vagy megérzés volit-e, nem toldom — egy ízben, amikor véletlenül kinéztem az ablakon, őt pillantottam meg. Forró őröm hulláma öntött el, tekintetemmel végigkísértem az autóbuszmegállóhoz vezető úton, és ennyi elég volt. Munkába merültem, és csa'k Kiári zökkentett ki, amikor ebédelni hívott. Ezekben a napokban egy különös felfedezést tettem. Este volt. A gyerekek már elcsendesedtek az ágyban, ismertem jól ezt a csendet, tudtam, néhány perc múlva meghallom az egyenletes szuszogást is. Már elmosogattam, és az edényeket rakosgattam a helyükre, amikor Józsi megállt a konyhaajtóban. — Gigi, főzhetnél nekem egy kávét. Csodálkoztam, nem szokott lefekvés előtt feketézni, de nem szóltam semmit, csak bólintottam, és már tettem is a vizet a «lángra. Amíg vártam, hogy felforr, átmentem a fürdőszobába, és felhasználtam a néhány .percet, 'kefélni kezdtem hajamat a tükör előtt. Amióta rövidre nyírattam, lefekvés előtt rendszeresen kefélni szoktam. Gyors mozdulatokikal végeztem a műveletet, de megállt a kezem a levegőben, amikor a tükörbe néztem. Amit láttam, az én arcom volt, mégsem az enyém. Egy csillogó szemű, szép asszony állt velem .szemben, és csodálkozva, hitetlenül bámult rám. .Először találtam magam szépnek, ,s ez az elbűvölő élmény megbénított. A víz zubogására futottam csak ki a konyhába, és bevittem Józsinak a kávét. — Te miért nem iszol? — kérdezte.. — Félek, ihogy nem tudnék aludni — mondtam. 226