Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

csóvája, és arról akart meggyőzni, hogy illik ez a hajvise­let. Mire a mosogatással végeztem, megnyugodtam. Nem teszem nevetségessé magamat önmagam előtt holmi osto­ba .képzelgésekkel. Józsi még aludt. Végtelen gyengédség­gel néztem rá, emlékezésem fókuszában minden szép és drága pillanat összegyűlt, s ebben a sugárzásban láttam őt. A május mintha a nyarat hívta volna, szokatlanul meleg volt abban az évben. Leszaladtam a töltőállomásra, ahol a mazutot a tartálykocsiba vezették. A munikások a fekete olajtól maszatosan az égboltra tekingettek, és a jó termés esélyeit vitatták. A gabona, a .kapások — .mintha földrnű­vesszövefikezetben lettem volna. Megegyeztek abban, hogy lha a hónapnak legalább a második fele hűvös lesz, de Zsó­fia nem okoz fagykárt, jó esztendőre lehet reményünk. — Mennyit kel'l leszállítani tizenötödikéig? — kérdez­tem, visszaterelve őket a földekről az üzembe. — Arról van szó tudniillik, hogy felemeljük a kvótát, és ha tudnak elég szállítóeszközt biztosítani, még jönne egy gépkocsivezető és egy kísérő. — Kocsi talán lesz, bent az irodában majd megmond­ják. Bementem, megbeszéltük, hogy lehet megszerezni a 'fele­melt kvóta elszállításának sima lebonyolítását, és indul­tam vissza. Telefonon is elintézhettem volna, de telefonál­gatni néha terhesebb. Meg aztán élveztem, hogy mozogha­tok. A régi munkahelyemen legfeljebb egyik íróasztaltól a másikig mehettem. Örömet találtam benne, hogy itt alkal­mam nyílik a cselekvésre, és az üzem, amely azelőtt csak elvont fogalom volt számomra, most a valóság képét ölti fel. Alig több mint egy hónapja, hogy itt vagyok, de sok min­denre rányílt a szemem. .Különösen azóta, hogy részt ve­szek a havonta sorra kerülő értekezleten. Kétszer elhang­zott .olyasmi is, aminek a témája nem volt ismeretlen előt­tem, mert az angol szaklapok fordítása közben már talál­koztam vele. Kivonatosan megvan iválahol Farkasnál, de 206

Next

/
Thumbnails
Contents