Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

az ő helyét. Hamar .rájöttem, hogy :a főnökséget tulajdonképpen Suchý mérnök vette át, aki (ugyan a kőolaj ikisíőnöke volt, de gyakran átnézett hozzánk a harmadik szobából, ellenőrzött, utasításokat adott. Mi voltunk a „mazutosoik". Tudtam azelőtt is, Ihogy .létezik ez az olajféleség, de semmi többet nem tudtam róla. Most aztán megismerkedtem vele közelebbről, amikor elvittek bemutatni a nagyfőnöknek, a kereskedelmi osztály főnökének. Az egész !fal hosszában felsorakoztatott vitrinekben látni lehetett mindent, amivel az üzem foglalkozik, amit gyártunk. Egy üvegecskében ott volt a mazut is, a sűrű, í eket e folyadék, amelyből állítólag már semmit sem lehet nyerni, teljesen kimerített, fáradt olaj. Később többet is megtudtam róla. Érdekes volt közvetlen kapcsolatba kerülni mindazzal, ami számomra eddig csak e/Ivont fogalom volt. A nagy ablakos, világos emeleti szobában mintha kitágult volna a .világ. Ha lenéztem, az ablakból, a (főbejáratot láttam, ahol napközben is élénk volt a iforgalom. A hátsó ablak pedig az tizemre nyílott, és két emelet magasságból is át lehetett tekinteni a nagyságát, amiről eddig szintén csak elképzelésem volt, de a látvány most varázsos erővel hatott rám. Arra gondoltam, hogy éveik óta dolgoztam az üzemben anélkül, hogy a legkisebb közösséget is éreztem volna mindazzal, ami itt történik. Szaklapok, válogatás, fordítár sok, itt-ott egy angol levél — önálló, zárt kis viliág volt az, és most mintha bekerültem volna egy hatalmas, élő áramkörbe, ennek az 'óriási üzemnek a fő ütőerébe. Pedig egyelőre nem csináltam semmit. Szinte kísérteties pontossággal (Ismétlődött mindaz, ami évekkel ezelőtt, amikor ide kerültem. Ültem az íróasztalnál, és kínosan éreztem magam», mert nem volt semmi dolgom. Néha könyörületből Nellike adott valami ;gépelnivalőt, és nekem fogyott a türelmeim. Ideges lettem, otthon is kellett róla beszélnem, bár előre tudtam, imit mond Józsi: Mit panaszkodol, más azért van oda, mert a végkimerülésig gürcölnie kell. Egyszer az udvaron Lacónak öntöttem ki a szívem, és .bár nagyon ritkán találkoztunk, még mindig megtaláltuk a régi közvetlen, pajtási hangot. Jó és megnyugtató volt Laoóval beszél178