Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Ugyan «minek az neked, Gabi? Ne járj a fellegekben. Édesanyádnak nagyobb szügsége van rád. — Igen, pillanatnyilag még igen... — hebegtem —, de majd aztán, iha apu hazajön ... Patricia nővér már más lánnyal beszélt. Nem tudtam, mi ütött szíven annyira a szavaiban, csak azt éreztem, hogy nagyon fáj valami, és legszívesebben elsírnám magam. Hát a Klárinak meg a Miminek minek? Talán jobb tanulók nálam? Vagy arra gondolt, hogy íha a papájuk neve előtt „dr." van, akkor nekik jár a főiskola, nekem meg nem? Elhatároztam, hogy csak azért is mindent elkövetek a 'továbbtanulásiért, és ha anyám jő társaságért valő rajongására gondoltam, számíthattam a segítségére. Az első nyár apám nélkül nem a legvidámaibban indult. A teniszpartik folytatódtak Záhonyék vendéglőjének kertjében, de nekem ,már nem volt miért, kiért odamennem. Ahhoz már nagylány voltam, hogy csak úgy beáll jak bámészkodni. Azért vonzott a teniszpálya, s egy délelőtt, amikor akadt egy kis szabad időm, nem tudtam ellenállni a vágynak, és kimentem, tudtam, hogy ilyenkor senki sem játszik. Becsuktam imagam mögött a inagy, dróthálós kaput, és körülnéztem a jól ismert helyen. A visszaemlékezés szép perceit megzavarta, hogy úgy éreztem magam, mintha tiloisban járnék. Ezért rezzentem össze, amikor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. Zoli, a vendéglősék fia bukkant elő egy nagy hengerrel, amit maga előtt tolt a homokon. Látásból ismertem, meg mar köszöngetni is kezdett, s most is ő volt az, aki a beszélgetést elkezdte. Abbahagyta a hengerlést a kedvemért, leültünk egy padra, és csak a déli harangszóra ugrottam fel. Hazafelé menet arra gondoltam, hogy az élet tele van csodás meglepetésekkel. Az ember felébred egy közönséges, szürke reggelen, és nem is sejti, milyen ajándékot tartogat számára a nap. Mert gyönyörű volt az a délelőtt. A hatalmas hársak, tömött loimbú gesztenyék napfényben fürdő ílevélsátorukkal körülövezték a pályát, a kerítés tövében, ahol a padok álltak, virágos gyep — aztán a kis fabódé, a szaletli, amelynek csak teteje volt és háta, alatta meg asztal és székek, hogy ha megered az 16