Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Azért csak gyertek — hívtam őket őszinte örömmel —, még úgysem voltatok \nálam... Szinte lázban égve (készültem a lányok fogadására. Süte­ményt sütöttem, kölcsönkértem Margit néni keverőgépét, és gyümölcshabot készítettem. Mindenképpen ki akartam tenni magamért, hiszen olyan régen nem fogadtunk vendéget. Jákedvű készülődésem mélyén, azt hiszem, nemcsak a ven­dégvárás öröme húzódott meg, hanem az új kapcsolat is, ame'ly az első otthon töltött éjszaka után köztem és Józsi közt létrejött, bár nem tudtam, hogy Józsi odaadása, benső­séges gondoskodása tartós lesz-e. Ez az Időszak valahogy a jegyességünket megelőző hónapokat idézte elém, amikor be­vallotta, hogy az ő udvarlása kompromittáló, és úgy kezelt, mint valami értéket, amit esetleg el is veszthet. Most, hogy­ha más formában is, de Ismét felmerült az elvesztés lehető­sége, és talán ez a momentum ébresztette rá ismét Józsit, hogy talán mégis érték vagyak. Hogy még mindig én vagyok az, aki 'kell neki, akire szüksége van. Ez a 'kellemes érzés sajnos nem sokáig volt zavartalan. Amikor a lányok jöttek, még teljesen gyanútlan voltam. Far­kas felépülésem örömére öt szál csodálatos sárga szegfűt küldött. Arra gondoltam, hogy talán őt is illett volna meg­hívnom. Október végén egy szál szegfű nyolc koronába is belekerül. Túlságosan drágának találtam. Tudtommal kis kollektívánk egy tagját sem részesítette Farkas ilyen figye­lemben, holott akadt imár egy-két .komolyabb megbetegedés is, mióta a főnökünk. A szegfűt, az első figyelmeztető jelet pusztán figyelmességnek tulajdonítottam. Ugyanúgy azt is, hogy a lányok a látogatásukat követő héten meghívtak mozi­ba. Szemmel láthatólag kitűnően érezték magukat nálunk, amiben ,persze Józsinak oroszlánrésze volt. Megint meg­csodáltam művészetét — mert joggal nevezhetem an­nak —, amivel egy egész társaságot el tud bűvölni. A lányok, azt hiszem, egy kicsit szerelmesek lettek belé. Amellett Jó­zsi irányomban is a legnagyobb figyelmet tanúsította. Mar­káék talán irigyelnek érte. Lehet, hogy maguk között ímeg is jegyezték, mit evett ez a remek férfi azon az ízetlen, je­lentéktelen, szürke nőn. Vagy ha nem beszéltek róla, bizo­168

Next

/
Thumbnails
Contents