Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út
Az idegen
szer ott nagyon boldog voltam. Ez az emlék a távolba tűnt már, nem keltett bennem Izgalmat. Az ősz illanó, efemer szépségét Ittam, szívtam minden pórusomba szomjasan* Van szépség a világon, van mjég sok szépség, amitől engem sem lehet megrabolni. A levegő fanyar volt és tiszta, érzett benne a lesben álló alkonyat és az éjszaka hűvössége. Az úton gyerekek vonultak el zsibongva, egy-egy árva vadgesztenyét rugdaltak jókedvű kegyetlenséggel. Hirtelen fájni (kezdett az összerugdalt, hasadt héjú kis vadgesztenye sorsa, amint bukdácsolva, köveikbe ütődve repült összevissza a virgonc ,kis lábak előtt. Jojó, Gyurika, néztem a gyerekek után, várnak már rám. Édes kis kölykeim ... Hirtelen úgy éreztem, mintha valami bűnt követtem volna el ellenük. Igyekeztem elhessegetni a kéretlen vendéget, talán mert nem is jelentkezett egészen oktalanul. Sietve mentem át a túloldalra, és ültem fel a hazafelé tartó buszra. Amint a kulcsot megfordítottam a zárban, egyszerre hangzott fel odabenn az örömteli rivalgás: „Anyu, megjött anyu." Mindig leintettem őket, ha olyan vadóc módon nekem estek, .mint akkor. Ez volt az első eset, hogy hagytam, tombolják ki magukat, s taposásuk, ölelésük, ami egyben öklelést is jelentett,, mind, .mind külön örömömre szolgált. Vadgesztenye vagyok, öleltem őket szorosan magamhoz. Józsi tartózkodón nézte ünnepélyes bevonulásomat. Természetes akartam lenni, olyan, mint máskor, azért elejét vettem minden esetleges csókra irányuló kísérletnek. — Szervusz — mondtam, és máris beléptem a fürdőszobába, szájat öblítettem, mert megint felgyűlt bennem az a kellemetlen íz. Láttam, hogy a hálóban az ágyam ímeg van bontva. — Hát ez mi? — néztem Józsira. — Szeretnénk, ha lefeküdnél, még bizonyára gyönge vagy — mondta tudatos tárgyilagossággal. Ha lefekszem, italán elérzékenyülök, s még sírni kezdek, amit mindenképpen el kellett kerülnöm, mert akkor veszve vagyok a magamra öltött kéreg megrepedezik, s megint érzékeny leszek minden bántalomra. — Ö, köszönöm — mondtam udvariasan —, kedves figye162