Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

sem vagy formalista. Nehéz lehet egy férfinak, aki két nőt is szeret egyszerre, különösen, ha a dolog nem maradhat titokban. Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetbe hoztalak. Belátom, jobban meg kellett volna gondolnom... én, csakis én vagyok a hibás. Keserű gúnnyal volt átitatva minden szavam, hogy a másik percben átadjam magam a puszta, üres kétségbeesésnek. Ha a 'következő napokra, hónapokra gondoltam,, voltak pillanatok, mikor Józsit éppúgy szántam, mint magamat, mintha nem is az iő vétke, de valami elháríthatatlan végzet átka alatt nyögtünk volna. Valamelyik hangosabb szavamra Gyurika hirtelen felült az ágyában. — Anyu — kiáltotta. Bementem hozzá, 'kerek szemmel nézett rám, látszott, hogy még nincs egészen öntudatnál. — Reggel van már? Mi van most? Megnyugtattam, hogy még csak este vain, és neki imég nagyon sokat kell aludnia reggelig. Azt is meg kellett ígérnem, hogy nemsokára mi is lefekszünk. Engedelmesen lehajtotta fejét a párnára, s máris aludt tovább. Természetesen a gyerekek érdeke a legfontosabb, ezt kell elsősorban szem előtt tartanunk. Ebben feltétlenül egy nevezőre jutunk Józsival. Eredménytelen eszmecserénk után tele sebekkel feküdtünk le a hitvesi ágyba. Józsi hallgatott, csak én zavartam meg néha a csendet, 'Olyasmiket kérdeztem tőle, hogy mikor és miért vesztettem el a szerelmét, hiszen azelőtt sem voltam szép, és mégis ... Mi történt, mit-követtem el. Adja okát, miért távolodott el tőlem. Józsi már nem akart reggeliig tartó meddő vitákba keveredni, és hát mit is felelhetett volna. Éreztem, ihogy (gyűlöl ezekbein a pillanatokban, és legszívesebben belém fojtaná a szót, de nagy önuralommal mégis válaszolgatott. — Nem te vagy a hibás, Gigi, még csak az hiányzik, hogy önmagadat okold. Bár... az ember sosem tudhatja pontosain az ilyesmit. Valami jön, egy szó, egy gesztus, egy látszólag jelentéktelen mozzanat, és ... 139