Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

— Kéritől kaptam, mielőtt elvitték. Józsi szemügyre vette a icsillogó jószágot. — Nem is említetted, hogy jártál nála. Tessék. Sorra derülnek ki a ibüneim. Mit csináljak, ha neim volt erőm beszélni róla. Még most utólag sincs. A helyzeit úgy alakul, hogy én leszek egyre feketébb. Milyen vétket lehetne még a fejemre olvasni? Semlmi sem jutott eszembe. — Nem, mert megígértette, hogy nem szólok senkinek. Űjabb hazugság. Már egészen jól tudok hazudni. Megy az, ragadós — okoltam minden nyomorúság ómért Józsit. Most .már így fogunk élni. Én ugyan másképp képzeltem, de miért volna a mi házasságunk különb, mint a sokévi átlag? Józsi ne,m szólt semmit, több volt benne a bűntudat, semhogy élvezhesse a sovány elégtételt: azért te sem vagy éppen angyal. Csöndesen készülődtünk a lefekvéshez. Az éjszakák mindig fátylat hagynak — akármilyen pókhálóvékonyat is — az előző napok eseményein. Szerettem volna túl lenni ezen a napon. A következő hetekben azzal vigasztaltam magam, hogy a pénzt visszakapom, de mégha nem kapnám is, nem ért olyan érzékeny veszteség, még .maradt annyi, hogy azért vehetek valamit. Csakhogy Józsi tudomást szerzett róla — ez érintett a legkínosabban. És még valami nem tetszett nekem. Józsi szokatlanul gyengéd és figyelmes volt hozzám. A szokatlan az volt ebben, hogy nem kedve, szeszélye iszerint, hanem állandóan, folyamatosan. Feszélyezett ez az állandóan mesterségesen ugyanazon a hőfokon tartott hitvesi kapcsolat. Olyan hódító természetességgel vett .mindig birtokába, mostanában nem közeledett. Arra vár talán, hogy én csókoljam? Teljes mfeigengesztelődésem önkéntes jelére vár? Néhány estén sokáig forgolódtam ágyamban, ezeken a kérdéseken rágódva, míg Józsi nyugodtan aludt mellettem. Ránéztem a homályban, amely pihenő testének csak a körvonalait sejtette. Vágy fogott el az érintése után. Óvatosan a kezéhez nyúltam, és a mellemre helyeztem. Gyengéden simogattam ujjait. Vártam, hogy felébred, és szemében megjelenik a i jól ismert mosoly -fénye, amely még félöntudatlansá116