Ordódy Katalin: Az idegen, A keskenyebb út

Az idegen

ságot" és hivatalos úton próbálnak kellemetlenkedni Tibo­ré knak. Két hét hamar eltelt, és én szívesen hagytam magam rá­beszélni, hogy még szabadságom harmadik hetét is ott tölt­sem, Végül is elérkezett a búcsú ideje, s mi rengeteg gon­dosan csomagolt gyümölccsel megrakodva elindultunk ha­zafelé. Józsi ragyogóra takarított lakással és frissen főzött va­csorával várt. Mennyire értett hozzá, hogy újra meg újra meghódítson! Éreztem, hogy viasz vagyok a kezében, és bol­dogan voltam az akkor is, ha szégyenkeztem érte. Az ő szabadsága még hátravolt, és elhatározta, hogy utólag még­is elutazik Tiborékhoz legalább egy hétre. Egy délután, mialatt Józsi oda volt,, éppen egyszerre ér­tem haza a gyerekekkel, akik a napközi otthonból jöttek haza, meg a postással, aki expressz küldeményt hozott. Átvettem, de el sem tudtam képzelni, mi lehet. Beérve gyor­san kibontom, látom, hogy Józsi villanyborotvája, amit még tőlem kapott az első karácsonyra. Mellette Tibor levele: Ezt itt felejtetted a nagy sietségben, (öcsém,, gyorsan utánad küldöm, hogy ne kelljen nélkülöznöd. Szerető csók stb. Nem értettem. Hová (sietett Józsi, miért ,küldte ezt ide Tibor? Hát hol van most Józsi? Valami félreértés lehet, gondoltam, és igyekeztem a fejem 1 nem törni azon, amit úgysem fejt­hettem meg. Másnap még érthetetlenebb lett az ügy. Le­velezőlap jött Józsitól, a bélyegzőn világosan olvasható volt Tibor falujának a neve. Azt írta, hogy ő is kitűnően érzi magát, három nap múlva, azaz vasárnap este megérkezik a nyolc órai vonattal, várjuk az állomáson. Majd megmagyarázza, mi ez a rejtély, gondoltam, de olyan fura volt az egész, minduntalan felötlött gondolataim­ban munka közben is. Alig vártam már a vasárnap estét. A gyerekeket nem vittem magammal, nyolc órakor az ő he­lyük már az ágyban volt, annyi engedményt tettem csak, hogy az ágyban ébren megvárhatják apjukat. Meg voltam győződve róla, úgyis elalszanak, mielőtt hazaérünk. Ma sem értem, imi indított rá, hogy rögtön elő ne álljak a borotvakészülékkel. Józsi ballagott fel a többi utas kö­110

Next

/
Thumbnails
Contents