Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

odahaza, saját környezetükben régi nemzetiségüket. Lényegesen más ez, mint amiben az első világháború után éltünk. Akkor készek voltunk nemzetiségeinknek mindent megadni abban a reményben, hogy az így kapott jogokkal senki sem él vissza. Megtanultuk azonban, hogy a demokráciának is védekeznie kell, és nem engedheti meg, hogy a demokratikus felfogásból fakadó demokratikus nemzetiségi jogokat a demokrácia ellen fordítsák. A hitleri eredetű fasizmust terheli a felelősség mindezért, azt a rendszert, mely Európát uralma alatt a középkori barbarizmusba rántotta. Mindent újonnan kell építeni, erősebben, szilárdabban, mint a múltban. Nem kívánjuk egyik nemzet vesztét sem, de biztosítani akarjuk saját, szabad életünket, melyre kétségtelenül jogunk van." Összefoglalva a magyarkérdés körül elmondottakat, a következőket állapíthatjuk meg: 1. A magyarkérdés tekintetében nincs általános és pontos konkrét terv. 2. A csehek a magyarkérdést másodrangú ügyként kezelik, és elsősorban saját fontos problémájukat, a németek kitelepítését szeretnék befejezettnek tudni. 3. A külföldi sajtóhangok és az angol alsóházi viták következtében a csehszlovák politikai körök - úgy látszik - nem tartják alkalmasnak az időt arra, hogy a magyarkérdést nemzetközi fórum elé terjesszék. 4. A szlovákok radikális magyar megoldást óhajtanának, politikai megnyilatkozásaikban és sajtókommentárjaikban a hangulati elem az uralkodó. 5. A csehek és szlovákok között feltétlen felfogásbeli különbség érezhető. A csehek saját tapasztalatuk alapján tudják, hogy amikor a szlovákok a magyarokkal való együttélés lehetetlenségéről beszélnek, egyszersmind saját magukról is nyilatkoznak, hiszen a szlovákok rövid harminc esztendő leforgása alatt beigazolták a világ előtt, hogy szeszélyes, kiforratlan hangulatnemzet, amely nem tudta megtalálni a kapcsolatot 1918 előtt a magyarokkal, 1918 után a csehekkel, 1938 után a nemzet különböző rétegeivel, és egyre több józan cseh megfigyelő nyilatkozik olyan irányban, hogy az 1945-ös cseh-szlovák házasság sokat fog szenvedni éppen a szlovákság politikai éretlensége következtében. 6. Teljesen ellentétes adatok forognak közszájon az illetékes nyilatkozatok után a magyar kitelepítés számszerű arányait illetően is. Beneš elnök nyilatkozata alapján a maximális kitelepítési terv 400 000 lelket érintene. Egyesek szerint azonban csupán 150-200 ezer magyarról lenne szó. 7. A Csehszlovákiában hagyandó magyarság jövő elhelyezkedéséről, az államba való beilleszkedéséről és új életformájáról úgyszólván semmi konkrétum sem hangzott el. A Svobodné slovo az egyetlen lap, mely az ún. amerikai életformát ajánlja a Csehszlovákiában hagyott magyarok és németek figyelmébe, azonban minden konkrét utalást mellőz. A túlzók szerint a magyarság nem számíthat sem magyar iskolákkal, sem sajtóval, sem egyesületekkel, érdekképviselettel, avagy politikai párttal. 95