Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

való részvétel elismeréseképpen mintegy hadizsákmányt láttak a magyar vagyonokban. Alig van ma magyar család, amely ezt a kérlelhetetlen hajszát anyagi és idegáldozat nélkül úszta meg, de annál több azok száma, akik mindenüket elvesztették. A legvadabb üldözések színhelye kétségkívül Pozsony, Kassa és a kisvárosok voltak, ahonnét a régi magyar patrícius családokat úgyszólván kivétel nélkül kiüldözték, villáikat, házaikat, lakásaikat lefoglalták, kirabolták, a családtagokat pedig internálták. Rendkívül elkeserítő az a rendelkezés, mely szerint a nemzeti bizottságok azonnali hatállyal elkobozhatják a magyar kereskedők, iparosok és a magyar vállalatok egész berendezését, helyiségeit és raktári készletét, minden kárpótlás nélkül. így máris sokmilliós, tisztességesen szerzett magyar vagyon - köztük sok-sok kisember vagyona - ment át szlovák kézbe. Az üldözésekkel, letartóztatásokkal és vagyonfosztásokkal egyidőben elbocsátották a magyar nemzetiségű állami- és közalkalmazottakat, a magyar nyugdíjasok és kegydíjasok járulékainak folyósítását május 1-jei hatállyal beszüntették, és kilátásba helyezték, hogy rövidesen sor kerül a magyar nemzetiségű polgárok állampolgárságának megvonására, valamint a magyar vagyonok és értékek általános elkobzására is. A állampolgársági kérdésben az elnöki dekrétum meg is jelent. Egy kézvonással minden magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárt hontalanná tett. A magyar vagyonok rendszeres elkobzására szeptember óta került sor. Eddig azonban csupán az ingatlanokat kobozták el, az ingóságok elkobzására vonatkozólag az idevágó elnöki dekrétum magyarokra vonatkozó részét 24 órával később a kormány felfüggesztette. 2 AZ ELSŐ FELADATOK tisztán rajzolódtak elénk nyomban az első napokban, a dühöngő magyarellenes hangulat azonban óvatosságot parancsolt. A szlovákiai magyarságot, amely a legnehezebb időkben is becsülettel megállta a helyét és az önálló Szlovákiában az egyetlen tényező volt, mely nem hódolt be a politikai divatnak, természetesen súlyosan érintette az a körülmény, hogy a csehszlovák kormány semmiben sem tesz különbséget a németek és a magyarok között, főleg pedig nem méltányolja a volt szlovákiai Magyar Párt közismerten német- és fasisztaellenes magatartását. Memorandumot szerkesztettünk azért a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, melyben a magyarkérdés tárgyilagos és igazságos elbírálását kértük.

3 A memorandumot egy négytagú magyar küldöttség április 12-én adta át Husák és Tvarožek szlovák kormánymegbízottaknak.

4 Az emlékirat lényegesebb pontjai a következők: 1. A magyarság kellő tisztelettel, de a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy egy kalap alá vegyék a németekkel. 2. A szlovákiai magyarság közismerten antifasiszta magatartást tanúsított, és a legnehezebb időkben is meg tudta akadályozni, hogy a volt Magyar Pártban néhány 88