Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
magyarokat. A magyarellenes izgatás az önálló Szlovákia sajtójában, politikai fórumain, iskoláiban és kultúrintézményeiben szinte korlátlanul folyt. Időnként hatalmas magyarellenes tömegtüntetésekre és atrocitásokra került sor. A magyarokat hat esztendő alatt a közélet fórumain és a sajtóban a zsidósággal együtt támadták, sokszor liberális és németellenes magatartásuk miatt. Jellemző, hogy e hét esztendő alatt a német égisz alatt élő Szlovákia politikusai és tudósai nemcsak nyílt revizionista politikát követtek, hanem követelték a volt trianoni határok délre tolását a Vác-Mátra-Miskolc-Tokaj vonalig. A magyarok kitelepítésének, illetve a kényszerű lakosságcserének gondolatát Mach volt belügyminiszter vetette fel, aki a csehellenes és antiszemita külpolitikájának nyíltságával támogatta a magyarellenes törekvéseket, úgyhogy azoknak berlini diplomáciai békítő beavatkozás szabott időnként korlátot. 3. 1938 őszén nem döntött népszavazás a magyar területek elcsatolása felől, hanem azt diktátumként vették tudomásul a csehszlovákiai magyarok. Ha Henlein szudétanémet pártja az ellenzéket letiporva kizárólagos igénnyel szervezte meg a csehszlovákiai németeket, a magyar tömegek jelentős része a csehszlovák pártok tagozataiban volt beszervezve a krízis idején is, elsősorban az agrár, a kommunista és szocialista pártban, melyeknek öt magyar képviselője ült a prágai parlamentben. A magyar vidékek megszállása után - melyek egyetemben 1000 esztendő óta szerves és állandó részei voltak Magyarországnak, melyeket tehát nem szaggattak ki egy történelmi egységből úgy, mint a Szudéta-vidéket a Cseh-medencéből -, az ott honos magyar polgárság demokratikus magatartása és „csehszlovakizmusa" csakhamar közismertté vált. Ahogyan ismert dolog lett az is, hogy az ottani lakosság nagy része a nyilas terror és a hosszú ideig stagnáló front eseményeinek hatása alatt felszabadulását, emberi sorsának jobbra fordulását várta az 1945-ös eseményektől. A csehszlovák-magyar együttműködésre lélektanilag érettebb helyzetet képzelni nem lehetett. Lojálisabban kisebbség ritkán várta egy másfajta többség uralmát. Az események azonban, sajnos, más irányban fejlődtek, s ezt a készséget, az együttműködésnek ezt a spontán óhaját természetesen kipusztították a lelkekből. 4. Ahol a magyarság a szláv test új határain bévül maradt - tehát az 1938 utáni Szlovákiában -, magatartásával bebizonyította, hogy hű maradt a húsz esztendő demokratikus hagyományaihoz. A kis Szlovákia magyarjai akkor is meg tudták őrizni keresztény és humánus hagyományaikat, amikor ez nem volt könnyű dolog Szlovákiában. A Magyar Párt elnöke 2 volt a szlovák parlament egyetlen tagja, aki a nürnbergi faji törvényeket nem szavazta meg. A magyarok elvetették a hitlerista üdvözlést akkor, mikor ez általános úzus volt az országban. Nem vettek részt az árjásításban, de igen sokan hozzájárultak a zsidó élet és vagyon megmentéséhez. Türelmes magatartást tanúsítottak a csehekkel szemben, és Pozsonyban nagy kockázattal megakadályozták a nyilaskeresztes mozgalom zászlóbontását. Sajtójuk (Esti Újság, Magyar Hírlap) használta nemcsak a leghumánusabb és lemérsékeltebb hangot, hanem 78
