Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

A mostani háború folyamán kialakult nagy propaganda, különösen 1944-ben már éreztette hatását. A nyilaskeresztes párt emberei igyekeztek kialakítani a pártkereteket mindkét községben. Igyekezetük nem nagy eredménnyel járt, mert, amint fentebb mondottuk, a lakosoknak a pártoskodáshoz nem nagy hajlandóságuk volt. Különösen azért nem, mert már ebben az időben minden család kezdett elnéptelenedni, hiszen a fegyverfoghatóknak be kellett vonulniok. A munkás és munkaerő mindjobban kevesbedett. A volt közjegyző 1945 év első napján a leventéket is ki akarta mint önkénteseket - Németországba irányítani, de egy kihallgatott telefonbeszélgetése leleplezte őt, és a leventék kb. 30 km távolságból (Pozsonycsákányból) hazajöttek. Még két alkalommal dobszó útján rendelte el a hatóság a leventék elindítását, de a rendelkezésnek foganatja nem lett. Hála Istennek, leventéink itthon maradtak. Az orosz hadsereg f. év április hó l-jén minden harc nélkül vonult át a két községen. Az első napokban történt egy-két fosztogatás és erőszakosság, később pedig átvonuló kisebb csapatrészek és kötelékek szállásolták be magukat a községekbe és rekviráltak. A két község közigazgatását mindjárt a megszállás elején a helyi kommunista párt vette a kezébe, és az első napokban elismerésre méltóan dolgozott a közrend és a békesség helyreállításán. Amint a pártkeretek megalakultak és mind jobban feltöltődtek, megindult az osztály-elkülönülés. A volt nyilaskeresztes gondolkodásúak igyekeztek a kommunista pártban elhelyezkedni és a figyelmet magukról elterelni. Egyúttal felszínre kerültek az eddig takargatott egyéni gyarlóságok (harag, irigység, bosszú). Kezdték hangoztatni a csehszlovák kormány által elhatározott földreform és kitelepítés jelszavait. A f. év július hó elején megjelent Nagyabony községben Janták Ádám Veľké Rovno-i lakos és Lelkes Lajos nagyabonyi gazdálkodó, s a mezőgazdaságban helyezkedett el a járási és helyi komisszár támogatásával, illetve a járási komisszár kirendelése alapján mint národný správca. Az említett mezőgazdaság 450 magyar hold terjedelmű. A tulajdonosoknak 4 gyermeke van: két fia és két leánya. Az idősebb fiú már évek óta beteges, csonttuberkulózisa van. Július hó 12-én 100-nál több szlovák férfi és nő jelent meg Hodosban, akik nyilván az aratási munkában való részvétel végett jöttek kaszákkal felszerelve. Alulírottnál is elszállásoltak egy férfit és két nőt azzal, hogy csak egy éjjeli szállásról van szó. Nálam voltak 5 napig teljes ellátásban. Ekkor hivatalos ügyben el kellett utaznom, s mivel beteges feleségem, akinek 84 éves anyósom ellátása is gondját képezte, őket el nem láthatta, a járási komisszár közbenjárását kértem elhelyezésük érdekében. Ami meg is történt. Már a szlovák férfiak és nők itt megjelenésének második napján kiderült, hogy őket helytelenül tájékoztatták. Ugyanis ők abban a tudatban jöttek ide Čadca vidékéről, legnagyobb részt Veľké Rovnoról, hogy itt munkát kapnak és a téli kenyerüket megkeresik. Azonban, mivel az aratás gyenge volt, munkát nem kaptak. Lassan egy részük hazament, más részük a szomszéd községekben keresett elhelyezkedést. Vol73