Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

arra is, hogy amikor a 18. század végén a katolikusok és a Habsburgok óriási nyomásának következtében a dicsőséges csehtestvér egyház Csehországban a megszűnés küszöbén állt, mert nem voltak lelkészei és lelkészutánpótlása, a magyarok egyedülálló módon segítettek cseh testvéreiknek. A sárospataki teológiai főiskoláról és Debrecenből, 1782 és 1813 között - egymásután küldték a fiatal magyar kálvinista lelkészeket Csehországba és Morvaországba a csehtestvér egyház gyülekezeteinek élére, akik előbb megtanultak csehül, hogy e nyelven hirdethessék Isten igéjét, majd végleg Csehországban és Morvaországban maradtak, akiknek Molnár, Szalatnay, Kún, Tardy, Nagy, Soltész stb. nevet viselő leszármazottaik még ma is élnek és megtalálhatók a különböző csehtestvér gyülekezetekben, például Kutná Horán. Történelmi tény, hogy Svájc és Hollandia mellett éppen Magyarország és a magyar kálvinista gyülekezetek voltak azok, amelyek 1793 és 1840 között pénzzel és különböző gyűjtésekkel is rendszeresen támogatták a cseh kálvinistákat, míg azok gyülekezetei, éppen a magyaroknak köszönhetően, meg nem erősödtek. Ebből az időből a mai Szlovákia területén működő magyar kálvinista gyülekezetek irataiban is nemegyszer találunk ilyen bejegyzést: „a szegény cseh eklézsiának adott subsidium." Őszintén és tárgyilagosan rá kell mutatnunk arra is, hogy a magyarok és a csehek közti viszony az első Csehszlovák Köztársaság fennállása elején e tekintetben nem kevésbé szívélyes és őszinte volt, mint az említett korokban. Ismeretes, hogy a megboldogult szlovákiai magyar református püspök, Balogh Elemér, aki Pozsonyban teljesített szolgálatot, ám egész Európában ismert egyházi elöljáró volt, bensőséges kapcsolatban állott a megboldogult Masaryk elnökkel, aki ugyancsak a csehtestvér egyház hívei közé tartozott. Baloghhoz hasonlóan a pozsonyi egyház főkurátora, Kovács Alajos is két ízben vendége volt Masaryk elnöknek. Ismeretes továbbá, hogy a cseh protestantizmus olyan személyiségei, mint Souček, Žilka, Bednář és mások, melegen támogatták a nálunk élő magyar kálvinistákat. Ismeretes az is, hogy éppen a magyar kálvinisták voltak azok, akik az első Csehszlovák Köztársaság idején mint a demokrácia legelszántabb védelmezői, jelentős mértékben hozzájárultak a dél-szlovákiai viszonyok konszolidálásához, támogatták a Csehszlovák Köztársaságban a kisebbségi aktivizmust, melynek alapelveit soha nem árulták el. A cseh nemzet súlyos megpróbáltatásának közepette, a történelmi országrészek német megszállásának és a szlovákiai fasizmus idején a magyar kálvinisták erkölcsileg és anyagilag is őszintén támogatták cseh testvéreiket. Ennek dokumentumai majd később kerülnek nyilvánosságra. Itt csupán egyet kívánunk megemlíteni, amely kérelmünkhöz közvetlenül is kapcsolódik. 1940. szeptember 12-én Mach volt miniszter rendelettel megszüntette Pozsonyban a csehtestvér egyházat, betiltotta működését s annak imaházát a rendőrség lepecsételte. Az eset hátterében mindannak gyűlölete áll, ami cseh s ami protestáns. Ebben a sorsdöntő órában a csehtestvérek küldöttsége, élükön a lelkipásztorukkal, a megmenekülés azon formáját választotta, hogy csatlakoznak valamelyik po68