Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

nagy része elvesztette a teljes 1944/45-ös iskolaévet, mivelhogy a iskolát bezárták anélkül, hogy a iskolaévet befejezték volna. Mindenekelőtt a magyar érettségizőket érinti ez, akik nem tehettek érettségi vizsgát. Ezeknek az érettségizőknek lehetővé kellene tenni, hogy szeptemberben érettségizhessenek le. 2. Ha Pozsonyban és Szlovákia-szerte megszüntetik a magyar nyelvű istentisztele­teket a protestáns templomokban is, tisztelettel kérünk Téged, hogy a pozsonyi refor­mátus egyház esetében tegyetek kivételt. Azon kívül ugyanis, hogy a magyar kálvinis­ták a fasiszta uralom egész ideje alatt demokratikus és antifasiszta érzelműek marad­tak, továbbá hogy megboldogult püspökük, Balogh Elemér, aki 1938-ban halt meg, T. G. Masaryk barátja és a cseh protestáns világ által is megbecsült személyiség volt, a magyar kálvinisták a pozsonyi csehtestvér egyházat üldözéseik kezdete óta, 1940. szeptember 12-től, tehát a háborús körülményekre való tekintet nélkül, befogadták ke­belükbe és annak egészen Pozsony felszabadításáig menedéket nyújtottak, saját temp­lomukban téve lehetővé számukra, hogy tevékenységüket megszakítás nélkül folytat­hassák. Az eset példa nélküli. És példa nélküli az is, hogy a magyar kálvinista egyház már régebben bevezette a kétnyelvű - cseh és magyar - istentiszteleteket, a magyarról szlovákra és csehből magyarra fordított prédikációkat. Gondolom, ebben az ügyben a csehtestvérek egyházának képviselői is felkeresnek Téged. 3. A nyugdíjas magyar tanítók és tanárok, illetve özvegyeik már hónapok óta nem kapnak nyugdíjat és a szó szoros értelmében éheznek. Arra kérünk Téged, amennyi­ben a kérelmük megérkezett a Megbízotti Hivatalba, illetve a pénzügyi szervekhez, s hivatalodnak módjában áll meggyőződni ezen idős emberek politikai megbízhatósá­gáról, hass oda, hogy a nyugdíjukat kiutalják nekik. 4. A Megbízotti Hivatalban megtalálható dr. Sas Andor pozsonyi tanár kérelme, akit 1939-ben mint zsidót az állami szolgálatból elbocsátottak és azóta semmiféle fizetést nem kapott, miként választ sem a reaktivizálása, ill. nyugdíjaztatása iránti kérelemre. Dr. Sas személyében magasan képzett tanárról és ismert történészről van szó, akinek művei többek között orosz fordításban is olvashatók. Ügyét megkülön­böztetett figyelmedbe ajánljuk. 5. Ezek az ügyek valószínűleg azzal is összefüggésben vannak, hogy a magyar tanárok igazolása mindezidáig késlekedik. Jó lenne megsürgetni a dolgot, mert ezál­tal a még keresőképes tanárok is fizetésükhöz juthatnának, esetenként nyugdíjaztat­hatok lennének. Az át nem igazolt magyar tanároknak semmiféle személyi iratuk nincs, ami a mai rendőri gyakorlat szerint lehetővé tenné számukra, hogy legalább meghatározott időre Pozsonyban tartózkodjanak. így történt meg, hogy már öt aktív és két nyugdíjas tanár, továbbá néhány magyar tanító a ligetfalui internálótáborba került. Főleg Lányi Zsuzsanna állami iskolai tanárnő (a pozsonyi kereskedelmi aka­démiából) esete visszatetsző, mivel zsidó édesapját 1942-ben a gárdisták és a néme­tek elhurcolták és meggyilkolták, a nevezett tanárnő pedig néhány esztendeig a Szlo­62

Next

/
Thumbnails
Contents